Azok a fránya fuvarparitások

Mi az a fuvarparitás?

A témának igen széleskörű az irodalma, ezért itt részletekbe menő hosszas taglalásba nem bocsátkozunk. Röviden: a költség és a kockázat megosztása az eladó és a vevő között. Nagyon régen rájöttek, hogy célszerű egy minden országra érvényes, egyszerűsített kereskedelem jogi rendszert kidolgozni és elfogadtatni, amely egyértelműen szabályozza az eladó és a vevő jogait és kötelezettségeit, valamint a költségek és kockázatok megoszlását. Az ügyleteket általában egymást követő, egyforma kondíciók jellemezték, ezért a következő egyezségkötéskor elég volt arra hivatkozni, hogy “mint múltkor” vagy a “szokásos”. A hivatkozások idővel már szokvánnyá fejlődtek. A szokványokat később rendszerezték, rövidítéssekkel látták el, és tovább már klauzulaként szolgáltak. A standard klauzulákat, mint Nemzetközi Kereskedelmi Feltételeket – INCOTERMS a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (WTO) adta ki tagjai számára, először 1936-ban. Ez nagyban segíti a világkereskedelem fejlődését, hiszen nem kell minden egyes ügyletnél sok oldalas szerződéseket, jogi csűrés-csavarásokat kidolgozni, elég a klauzulára (illetve rövidítéseikre) hivatkozni. Pl.: FOB Rotterdam INCOTERMS 2000. A hosszadalmas jogi egyeztetések kikerülésével felgyorsul a nemzetközi áruforgalom, jogvita esetén pedig -bár nem jogszabály és adás-vételi szerződést sem helyettesíti-, mégis perdöntő a szerepe. Fontos megjegyezni, hogy a klauzulák nem rendelkeznek a fizetés módjáról, a tulajdonjog átszállásáról és a szerződésszegés következményeiről sem!

A WTO (World Trade Organization) az INCOTEMRS-et többször módosította. A paritásokat négy fő csoportba osztották:

E-csoport (EX WORKS)
F-csoport (FCA, FOB stb.)
C-csoport (CIP, CPT stb.)
D-csoport (DAF, DDU, DDP)

Az E “csoport” egy paritásból áll, amely az ExWorks. Jellemzője, hogy minden költség és minden kockázat a vevőt terheli. Tengerentúli ügyleteknél a feladó gyakorta igyekszik EX Works üzletet kötni, hiszen így neki semmilyen költsége és kockázata tovább nincs. Eladta az árut, vigye a vevő ahogy akarja, így a fuvarral, vámkezeléssel kapcsolatos költség és természetesen a szállítás megszervezésének gondja sem az övé. A vevő előnye, hogy alacsonyabb import vételárat ér el, a költségek értelmezhetők, átláthatók és nem az áru árába beépítve kell megfizetnie. Hátránya ugyanakkor, hogy a feladó országában szokásos (kikötői, fuvarozási) árakra nincs igazán ráhatása, külföldiként gyenge az alkupozíciója ezért sokat fizethet. Legutóbbi EXWorks ügylet esetén -a Debereceni Egyetemnek szállítottunk – az USA-n belüli fuvarozás a kikötőig és berakodás, a teljes magyar-amerikai fuvardíj 35%-át tette ki…

Import szerződéskötéskor a vevő lehetőleg az F-es fuvarparitást kösse ki!
Jobban jár ha eléri, hogy a feladó szállítsa be a rakományt a kikötőbe. Ő ismeri a helyi viszonyokat, költségeket, esetleges buktatókat.
A fuvar további szervezése a hajóra rakástól (p. FOB New York Incoterms 2000 ) már a vevő feladata és költsége, innentől a dolgokat már pontosan tudja követni és kézben tartani.

Az ExWorks ellentéte, amikor minden költséget a feladó fizet. Ez a D-csoport (pl.: DDP Debrecen Incoterms 2000). Mindent a feladó intéz, a vevőnek (importőrnek) nem sokat kell az ügy érdekében tennie, csak várnia a rakomány érkezését. Kényelmes, de elszámoláskor fejbekólintó költségekkel szembesülhet, hiszen a feladó ezzel is kereskedhet.

Ha C csoportos fuvarparitást választunk figyeljünk egy apróságra: ez az egyetlen csoport, ami kissé különbözik a többitől. Míg a fuvardíj a felrakó helytől a lerakó helyig a feladó költsége, addig a teljes kockázat a vevőé, miután a rakományt átadták ez első fuvarozónak. (Felmerülhet az a kellemet- lenség, hogy mivel a vevő nincs kapcsolatban a szállítmányozóval, esetleg nem tudja követni az esetleg sürgős rakományát.)

Apropó kockázat: a legkézenfekvőbb, hogy szállítmánybiztosítást kötünk, ez tengeri fuvarozásnál szinte kötelező. A biztosítás díja általában alacsony, a költségek kis hányadát képezi, és mindenki nyugodtabban alhat.

Szállítmánybiztosításról bővebben: Nemzetközi szállítmánybiztosítás
A tengerentúlra szánt rakományok feladása kissé bonyolultabb, mintha az Európai Unió területén belül szállítanánk közúton. Számolni kell kikötői költségekkel, illetékekkel, vámmal, stb. Külkereskedelmi ügylet esetén az első és legfontosabb, hogy tisztázzuk a fuvarparitást.