EKÁER a legjobb fehérítőhatás

A felfűtött társadalmi fogadtatást már megelőlegezte az év elején ötletszerűen bevezetett NET adó, és az elkerülő utakra is kiterjesztett útdíj, amelyre mint ráadás, telepedett az EKÁER. Vagy a számos és jól fizetett kormánytanácsadói kar, vagy maga a nagy vezetőség mérte fel rosszul a helyzetet, mert nem gondolták, hogy „ekkora ellenállást vált ki” az újévi fizetős csomag mix…. A kedvező fogadtatást az biztosan nem segítette, hogy váratlan ötletektől vezérelve, a társadalmat előzetesen nem informálva, egyeztetések nélkül, máról holnapra hirdették ki az új regulát. Tavaly ősszel lehetett hallani először sanda híreszteléseket, pletykákat valamiféle készülő, elektronikus közúti fuvarozást ellenőrző rendszerről, kötelező pénzügyi biztosítéknyújtásról (nem volt világos kinek is kell azt), lehetséges nagy büntikről, szóval várható újabb vegzatúrákról. Az illetékes hivatal homályban honolt, a máskor bősz média szintén, interneten szinte semmi, így sokan gondolták kacsának az egészet. (Bár sokat megélt és kellően eladósított társadalmunknak megvannak a maga egészséges ösztönei a közelgő vészt illetően…) De mégsem zörgött a haraszt: 2014. november 26-án kihirdették a 2014. évi LXXIV. törvényt, amely az EKÁER alkalmazásával kapcsolatos keretszabályokat állapítja meg, mindezt 2015. január1-i(!) kezdő hatállyal! Még hogy lassú a törvényalkotás…

Nem számított, hogy egy hónap volt hátra az évből, Karácsonnyal, munkaszüneti napokkal tarkítva, hogy a kereskedők, gyártók, fuvarozók azt sem tudják hova kapjanak, mit is kell csinálniuk, hivatalos tájékoztatást semmiről nem kaptak. A Hatalom nagyvonalúan egy hónap próbaidőt engedélyezett, azaz az EKÁER árukövetési rendszerhez nem igazodókat 2015. januárban még nem büntette. Talán megérzett valamicskét arról, hogy egy intézkedés lehet elkapkodott, de botcsinálta is. Sebtében (többnyire fizetős) tanfolyamok, előadások, bemutatók, egyeztetések, szakmai konferenciák, értekezletek tucatjait szerveztette meg kamarákkal, programszervező cégekkel, gyors okítva a népet. Ha valaki ellátogatott egy ilyenre, kérdésekkel teli, indulatos, dühöngő közönség tagja lehetett, és többnyire izzadó, kényszeredett, félig meddig tájékozott előadókkal, NAV referensekkel, csődöt mondó prezentációkkal találkozhatott. Történt ugyanis, hogy kivetítőkön próbálták szemléltetni a NAV által létrehozott EKÁER online internetes oldalt, annak pontjain végig menni, amint egy árut vagy fuvart regisztrálunk rajta. Az ingatag informatikai és technikai háttér szabályai szerint, a bemutatók gyakorta okoztak általános derültséget, miután vagy az előadó nem tudta pontosan mit is kellene beírni egy rubrikába, vagy beikszelni; vagy a rendszer fagyott le. „Technikai üzemszünetek” és teszt időszakok sora következett februárban és márciusban, a bejelentést lehetővé tévő EKÁER internetes oldalon, újabb és újabb módosításokkal frissítve.

„Ember legyen a talpán, aki a mögöttünk álló rövid felkészülési időt követően március 1-től hibátlanul tudja az EKÁER-bejelentéseit menedzselni és eligazodik a szabályozás útvesztőiben…” írja az EKAER.HU, tegyük hozzá, mi ezzel csak egyetérteni tudunk.

Az EKÁER-t a gazdaság fehérítésének, az Áfa csalások visszaszorításának jegyében gondolták ki. Az „Európában is egyedülálló gazdaságfehérítő hatást kiváltható online árukövetési rendszer” szülői azonban számításon kívül hagyták, hogy egy áru célba juttatása, fuvarozása nagyon összetett művelet lehet. Talán egyszerű szemléletük arra szorítkozott, hogy fuvarozás nem több, mint egy kamion A-ban felrakodik majd ezt követően B-ben lerakodik. Ha sem ők, sem a tanácsadóik nem értenek hozzá, törvényalkotás előtt célszerű lett volna szakmai testülettel, kamarával értekezni az adott témáról és a hétköznapi gyakorlatról, amelyet alapvetően érint a bevezetni kívánt szabályozás. Talán elkerülhető lett volna akkor a sok blama, a gyakori korrekciók, amit az is mutat, hogy már március 1-én változtak az EKÁER fő szabályai, és közeljövőben is újabbak várhatók.

Miért kell az EKÁER?

Az Unión belüli államhatárok szublimálásával a tagállamok közötti árufuvarozás ill. árumozgás nehezen ellenőrizhető. Régen minden a határvámhivatalokon keresztül, őrző szemeik előtt zajlott, vámokmányok, zárjegyek, vámszemlék biztosították a rendet, több szűrőn kellett keresztül menni. Manapság, a szabad árumozgás jegyében, mindenfajta adminisztratív kötöttség nélkül, akár Párizsból, akár Mezőcsátról fuvaroztat valaki Budapestre, valószínűleg a küldeményét egyetlen hivatalos ember sem látja útközben. Az importot utólag számolja el a kereskedő, ilyen-olyan bizonylatok, sokszor olvashatatlanul kitöltött fuvarlevelek alapján. Noha létezik az „önbevallásos” Intrastat-jelentés és az adóhatóságok EU-s együttműködése, azért a rendszerbe mindig kerül homokszem. A visszaéléseknek és az áfa csalásoknak táptalajt ad az Unión belüli, országonként eltérő adómérték. Közismerten a magyar Áfa a legmagasabb az EU-ban, igazi Hungarikum a maga 27 százalékával, a sokat szenvedett és gyengén fejlett Dánia követ minket 25 százalékkal. (EU átlag 22 százalék). Van még egy adottsága a magyar gazdaságnak, amit nyilván a politika nem nevezhet néven, hacsak nem akar azonnal a fejével fizetni, ez pedig az örökös „okosság”. Ez a társadalom egészét átható, szürke-fekete zónás ügyeskedés mindennapjainak tapasztalata, annak irritáló hajtásaival, úszómedencés giccsvilláktól kezdve a mozgássérült kártyás terepjárókig. A mindig a rövidebb, de tilalmas út keresése, az „okosság” , vagyis a csalás és a mérhetetlen mohóság a magyar társadalmi folklór elidegeníthetetlen részévé vált.

A kérdés az, hogy annyi viszontagság után, beváltotta-e az EKÁER árukövetési rendszer a hozzáfűzött reményeket?

A biztos választ nem tudjuk. Valószínűleg az eddigi eredmények finoman szólva kétségesek, még akkor is, ha a média időnként beszámol egy-egy sikeres közúti ellenőrzésről, ami főként a fuvarozókon keresztül, az élelmiszer-kereskedőket érinti. Azonban ellenőrizetlen eredetű termék, lejárt szavatosságú élelmiszer, ócska német, lengyel, szlovák büdös hús és gyümölcs eddig is akadt fent a NAV vagy NÉBIH hálóján. Kérdés az ilyen ügyletekre szakosodott cégek és tulajdonosaik további sorsa. Ami biztos, hogy az építőipari Bermuda háromszögek feneketlen mélyén eltűnő áruk, áfák és cégek felkutatása mindaddig sikertelen lesz, amíg a zavarosban halászó fővállalkozók politikai háttérrel rendelkeznek, és a jogszabályi környezet sem védi a kisvállalkozásokat. Igaz ez a mezőgazdaságban burjánzó kétes terményszállításokra, „utaztatásokra”, szlovák, ukrán cégek közreműködésével történő áfa visszaigénylésekre, a nehezen ellenőrizhető „nagybanikra”. A gazdaság fehérítése egyelőre nem történt meg. Ezt alátámasztja a legfontosabb kereskedelmi partnerünknek számító német gazdaságot képviselő Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara által kiadott idei jelentés, amely szerint durván visszaesett a magyar gazdaságpolitika… „ennek alapján a magyar gazdaság megítélése a második legrosszabb a régióban, csak Koszovót előzzük meg.”

A kamara szerint az EKÁER bevezetése sem javította az ország megítélését „ a rendszer bevezetése példásan megtestesíti a vállalatok által folyamatosan kritizált gazdaságpolitikai hiányosságokat.”

Úgy tűnik, eleddig a gazdaság fehérítése, de még csak a fehéredése is várat magára… Az elektronikus árukövetés az okozatokat, ha úgy tetszik, a tüneteket kezeli, próbálja a vérkeringést tisztítani, de a mélyreható nagy műtéttől tartózkodik, és így a beteg gyógyulása továbbra is kétséges. Várjuk a folytatást, és a későbbiekben még visszatérünk az EKÁER-re.