Európai Árok

Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének tájékoztatása szerint, nem rakodhatnak le a Törökországból érkező kamionok az oroszországi terminálokon. Az egyesület információi szerint, az oroszok a közúti fuvarozás mellett, a vasúti és vízi fuvarozási ágazatra is kiterjesztették a tilalmat.

Sokba kerülhet a török kormánynak a tömeggyilkos, lefejezős, kedvére gyilkolászó IÁ terroristákkal való cinkosság.
Persze az oroszok is megszenvedik a nemzetközi fuvarozás, ezzel együtt a gazdasági kapcsolatok befagyasztását, de talán kevésbé, mint Törökország. Nemcsak a méretbeli különbségek, hanem a sorozatos piacvesztések már edzetté tették az oroszt. Gond nélkül viselték és viselik a brüsszeli cirkusztársaság által indított embargókat, sőt úgy tűnik, mintha azok erősítenék őket.
Az EU függése nagyobb az orosztól, mint fordítva, így szinte komikus, hogy a rászoruló indít embargót az ellen, akitől függ. (A magyar gazdák is megsínylették az embargót; úgy látszik, az oroszok jól el vannak a magyar alma nélkül, Ikaruszunk, Videotonunk pedig már rég nincs. Magunk nyírtuk ki őket, embargó nélkül.)

A feleslegesen gerjesztett politikai hisztériákra és embargókra válaszul, az orosz kormány csiki-csukiba és ellen-embargókba kezdett a nemzetközi közúti fuvarozás frontján. Noha maga is a TIR egyezmény tagja, a belépő fuvarozóktól időnként nem fogadta el a TIR igazolványt vám-garancia fedezetként. (A TIR Carnet a nemzetközi közúti fuvarozás alapokmánya.)
Válaszul az IRU kezdte csapkodni az asztalt. Elkezdődtek a tanácskozások, egyeztetések, konferenciák, amelyek a mai napig meddőknek bizonyultak.
Az IRU közleménye szerint: „…egyelőre sajnos nem lehet teljességgel kizárni, hogy továbbra is problémák merüljenek fel a TIR igazolványok elfogadása körül Oroszországban.”

Az orosz medve további nehézséget támasztott: a belorusz-orosz határon lévő 18 közúti határátkelők közül az EU fuvarozói számára kizárólag csak egy átkelőt biztosít. Ez nem más, mint az M1 nemzetközi útvonalon lévő Krasnaya Gorka. Ha valamely EU fuvarozó mégis máshol próbálna átjutni, eljárásra és 2000 RUB adminisztratív büntetéssel számolhat.

A több fronton is küzdő Oroszország az év elején embargót hirdetett (egyelőre) Törökországgal szemben, főleg az élelmiszereket érintően.
A teljesség igénye nélkül az embargót az alábbi tiltásokkal egészítették ki:
• tilos törökországi bejegyzésű vállalkozásoknak bizonyos fajta munkákat végezni Oroszország területén,
• török állampolgárságú személyeket oroszországi vállalkozásoknak munkavállalóként alkalmazni,
• magánútlevéllel rendelkező török állampolgárok vízummentességének megszüntetése,
• Oroszország és Törökország között a charter légi járatok leállítása,
• a török közúti fuvarozók fokozott ellenőrzése,
• Oroszország Azovi-tengeri és Fekete-tengeri felségvizeinek fokozott ellenőrzése.

Régi igazság, hogy a jó szomszédság alapja a magas kerítés.
A kerítésépítés láza az orosz-ukrán végeken is felütötte fejét. Először Oroszország fogott hozzá és szögesdrótos határzárát az ország déli része és Ukrajna közé emelte.
Az ukrán válasz nem késlekedett sokáig: hősi erőfeszítéssel több száz kilométernyi tankcsapdát, mély árkokat, 546 kilométer megerősített akadályzónát, szögesdrót-kerítést, 175 bunkert, 897 lövészárkot és hat új megfigyelőtornyot építettek fel a nyáron, a közös határ mentén. A nagy műnek igen hangzatos és filozófiai mélységű nevet adtak: Európai Árok…

Sokkal nagyobb nyilvánosságot kapott, és minket is jobban érint a migránsözön európai kiterjedése. A szerb-magyar, horvát-magyar határ nyári frontvonalai, a földközi-tengeri, calais-i harcterek, már erős kontúrokkal megrajzolták Európa népeinek közeli jövőjét, illetve a már létező jelenét. A Csalagutat immár fallal védik francia–brit közös együttműködéssel, a bolgár–török, és a görög–török határon is áll a fal.
Spanyolország már 20 éve fallal és tüskés dróttal védi marokkói enklávéit és íme, Szlovénia is emeli a magáét Horvátországgal szemben.
Az eddig legharsányabb kerítés (és magyar) ellenes ballib Ausztria, belebukva a védtelen és őrizeten határok eszement politikájába, az osztrák –szlovén határon építi „Európában egyedülálló határ menti irányítási rendszerét”. Nocsak!

Apropó Ausztria: egyetlen országot és kormányát sem gyalázta annyit a nemzetközi médiacsürhe és politikus gengszterszindikátus, mint Magyarországot, önvédelme miatt.
A magyar kerítés rossz, a többi kerítés jó- bégethetnék Orwell birkái és az örökös felforgatók, gyűlölködők, uszítók, a liberális hazai és „ajrópai” közvélemény.

Azóta még többen építik a magukét és még többen is fogják, élükön a minket gyalázókkal.
Igaz, orwelli új beszédül ez már nem kerítés, hanem műszaki határzár…

A nyári hónapokban hetekre lebénult a francia-angol közúti fuvarozás.
Asszonyaikat hátrahagyó életerős, zömében fiatal férfiak, muzulmán migránsok tömegei lepték el a kompokhoz vezető autóutakat, falkába verődve, husángokkal felszerelkezve rémítették el a rendőrség által cserbenhagyott fuvarozókat.
A kamionok elé állva, szabályos rohamnak tették ki a konvojokat, jó, ha megúszták a sofőrök felhasogatott ponyvákkal, letört tükrökkel. Rendszeresen behatoltak a raktérbe, kihasználva a falka erejét és azt, hogy érthetően kevés gépkocsivezető merte kockáztatni a testi épségét.
Angliába átérő fuvaros így vált „csempésszé”, legalábbis az angol hatóság értelmezése és kirótt büntetésinek gyakorlata alapján.

Az angol hatalom viselkedése tipikus példája a gyáva, problémakerülő, erkölcstelen, korrupt európai mindennapi nagypolitikának: nem a bűnözőt, hanem az áldozatot bünteti. (Tegyük hozzá, eme gyakorlatot Magyarországon is naponta tapasztalja a jámbor adófizető.)

Jellemző az is, hogy magyarországi médiacsürhe azonnal ízekre szedte a magyar kamionost, aki „el akarta ütni a menekülteket Calais-nál.” A hisztériakeltésben és rémhírben csak annyi volt a szokásos hazugság, hogy nem menekültekről van szó és nem akarta őket elütni….
„Természetesen” a fuvarozók, gépkocsivezetők veszélyeztetettségéről szó sem esett.

A calais-i menekülttábor (a dzsungel) jelenleg is napi, heti híranyagot szolgáltat a híradóknak. Többnyire arról értesülünk, hogy a tábor helyzete tarthatatlan, kitűzték a felszámolását (no nem azért, mert a környezete rettegésben él), ugyanakkor Shakespeare előadásokkal szórakoztatják a többségében muzulmán lakóit.

Az európai közúti fuvarozás egyelőre a maga medrében folydogál. A kisebb-nagyobb akadályok, „műszaki határzárak” és migráns inváziók, fokozott közúti ellenőrzések, torlódások lényegesen ma még nem akadályozzák.

Bizakodva tekintünk hát a jövőbe….