Kamionok a mélyben, avagy a Zenobia tragédiája
Nevét híres elődei után kapta: kereskedelmi hajó Indiában, illetve HMS Zenobia a Napóleon elleni háborúban. A mindössze három tagot számláló “Challenger” ún. ro-ro hajók osztályába sorolták, azok zászlóshajójának szánva. Hasonlóan a honfitárs Vasa-hoz, sajnos az impozáns Zenobiának is rövid élet jutott. Mindkettőt egyensúlyvesztés vitte a hullámsírba…
A 10000 bruttó regisztertonnás komphajót (a Titanic 46328 brt volt) 1979 -ben építették Malmőben, a ThyssenKrupp csoporthoz tartozó Kockums vállalat gyárában, a Rederi AB Nordö megrendelésére. A hajó tulajdonosa később a Greece-Syria Express Line társaság lett, és Görögország-Szíria viszonylatú vonalhajózásra szánták a már szolgálatot teljesítő Scandinavia és Falster mellett. Malmőből az első útja Kréta felé vezetett, a szíriai Tartúsz volt a végső desztináció. Rakománya főleg kamionokból állt. Gyomrában 100-ál is több (a források nem egyeznek: 102, 104 máshol 135), áruval telerakodott, zömében Scaniát láncoltak szorosan egymás mellé. 1980 májusában gond nélkül haladt át a Gibraltáron, azonban a görög partoknál már kormányzási problémák jelentkeztek. Athénban javító dokkba került, túl sok vizet találtak a ballaszt tartályokban. A felesleges víztömeget kiszivattyúzták, de a műszaki probléma okára nem jöttek rá. Hamar feladták a kutatást, hiszen a legtöbb hajóban előfordul némi víz, az még nem a világvége, az idő pedig pénz.
A hajó 31 fős személyzettel, több mint 120 utassal eljutott Ciprusig. A stabilitási problémák nem szűntek meg, a hajó segítséget hívott. Larnaca kikötőjébe vontatták, (amely egyébként is úticélja volt) és ismét megizsgálták a 178 méteres monstrumot. Akkoriban a bonyolult mechanikák számítógép vezérlése még gyermekcipőben járt, de a jövő útját ez jelentette. A Zenobia vízszivattyú rendszerét is ellátták számítógépes egységgel, amely hibásan működött. Az oldalsó ballaszt- tartályokba túl nagy mennyiségű vizet emelt át, amitől a hajó veszélyes imbolygásba kezdett. A problémát nem tudták orvosolni helyben, a viszonylag szerény adottságú kikötő erre nem volt felkészülve.
A Zenobiát vontatókötélre vették. Alighogy elhagyta a kikötőt, a hajó ismét vészesen megdőlt. A kapitány kérte a haladéktalan visszatérést a dokkba, de már minden elkésett.
1980. június 7-én, a parttól nagyjából másfél kilométerre a svéd óriás 45 fokos szögben megdőlt, lényegében felborult. Állítólag a komp oldalán egy nyitott ajtón keresztül kezdett először beömleni a víz, így a hajó menthetetlenül süllyedni kezdett. A rakomány szétcsúszott, a szállítmány összetört, a kamionok elszabadultak. Bő egy órája maradt hátra a hajónak. Szerencsére ez elég időnek bizonyult a legénység és az utasok számára, hogy elhagyják a fedélzetet.
A komp 42 méter mélységben nyugszik, bal oldalára dőlve. A hajótest legmagasabb pontja 16 méterrel található a felszín alatt. Nagyon jó állapotban maradt, szinte ép. Tiszta vízben nyugszik, közel a kikötőhöz, így kedvelt célpontja a manapság divatos roncsbúvárkodásnak, egyike lett a világ tíz legjobb merülőhelyeinek. Kisérteties látványt nyújtanak a kiváló állagú kamionok a tenger fenekén; különös szellem flotta, amely murénák otthona lett. De nem kell búvárnak lennie, ha valaki szeretné látni a Zenobiát. A hajó nyughelye a larnacai repülőtér légi útvonala alatt található, így tiszta időben a landoló repülőgépek utasai is jól láthatják a roncs körvonalait az áttetsző mediterrán hullámok alatt…