Újabb szigorkodás: módosított EKÁER szabályozás.

Mottó: Aki tudja, csinálja. Aki nem tudja, az tanítja, aki tanítani sem tudja, az igazgatja.

Mint ismeretes, az EKÁER rendszer szabályait idén, augusztus 1-én ismét megváltoztatták.
Habár az EKÁER rendszer sikerességét többször beharangozták, íme a törvényalkotók mégis találtak rést a pajzson. Ezúttal a nem útdíjköteles, azaz a 3.5t össztömeget meg nem haladó furgonokkal történő, nem kockázatos termék szállítása, fuvarozása került célkeresztbe. Éles szemű ellenőrök felfigyeltek arra, hogy a furgonosok élve útdíjmentességükkel és az ebből eredő EKÁER mentességükkel, “túlrakodják járműveiket”, vígan fuvarozva így sok-sok tonnát (!). A ravasz adócsalók kijátszák hát az EKÁER-t, a NAV-ot, az állambácsit, mindenkit…

A tonnákkal túlrakott furgonok tömegei eddig sem voltak életszerűek, a szankciók még kevésbé azok. Ugyanis ha a rend őre fülön fogja a furgonost, akkor nem őt, a tevőleges szabálysértőt, hanem az áru tulajdonosát bünteti, bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt. Mint tudjuk, a büntetés összege az áruérték 40%-át és/vagy 1 millió forintot is elérheti.

Nézzünk ennek egy kicsit utána:egy furgont több száz kilóval, akár tonnákkal túlrakodni tényleg nem életszerű, ugyanis meglehet, hogy ekkor a szerencsétlen pára elindulni sem képes.
Egy átlagos furgon már pár száz kilogramm plusz súly esetén is, szemmel láthatóan “leül”, megereszkedik.
Tonnányi túlterhelésnél valószínűleg már az elindulás-fékezés is nagy nehézségeket okoz.
Az idő előtt tönkremenő alkatrészek, túlfogyasztás, a közlekedés veszélyeztetése és a várható bírság aligha éri meg az esetleges felárat, amire ilyen esetben a fuvarozó számíthat. Vessünk egy pillantást a 156/2009. (VII.29.) Korm. rendelet szerinti, ilyenkor kiróható bírságösszegekre:

500 kg össztömeg- vagy tengelytúlterhelés felett:
5%-ig 30000,-Ft
5% felett – 10%-ig 80000,-Ft
10% felett -20%-ig 200000,-Ft
20% felett – 30%-ig 350000,-Ft
30% felett 500000,-Ft (!)  – amennyiben egyszerre áll fenn össztömeg-túlterhelés és tengelytúlterhelés, az ezekre vonatkozó bírságtételek összeadódnak.

Aligha fuvaroznak sok tonnát a kisteherautósok, mert egyszerűen nem éri meg.
Más eset a sokszor csak méréssel megállapítható, kisebb mértékű túlsúly.
Ez már lehet akár mindennapos eset a fuvarozásban, azonban ennek az EKÁER rendszert kikerülő, gazdasági jelentőséget aligha tulajdoníthatunk.
Képzeljük el, amint 20 tonna sódert vagy betonvasat, apró túlsúly trükközésekkel szállíttat valaki A-ból B-be, egy furgonnal…                                                                                                         (Az EKÁER rendszer kihirdetésekor főként a mezőgazdasági és építőipari szállítások kerültek a célkeresztbe.)

Kivételek persze mindig, mindenhol akadnak, de mint szabálysértő, társadalmi-gazdasági jelenségről, szokásról nem beszélhetünk, ezért törvényt módosítani talán nem volt indokolt.

Mégis módosították, ám eddig a történet csak a sok hűhó semmiért esete lenne.
A szankciók azonban a vétlennek is fájhatnak, ugyanis a túlsúllyal fülön fogott fuvaros miatt, EKÁER bejelentési kötelezettség elmulasztásáért az áru tulajdonosát, a fuvaroztatót büntethetik. A fuvaroztató felel az általa feladott áru megadott adatainak a valóságáért. Ha tudatosan szabályt szeg (pl kisebb súlyadatot ad meg), akkor elmarasztalható.
Azonban ha a küldemény, áru megadott adatai valósak, és az előírt súly és értékhatárt nem lépik túl, akkor ilyen tartamú büntetést elvileg nem is kaphatna. Ugye?

Ám Abszurdisztánban mégis szembesülhet a fuvaroztató egy kiadós NAV büntetéssel, kötelezettségszegés miatt, noha nem kockázatos terméke sem értékben sem súlyban közel sem jár a határértékhez. A törvényalkotó ugyanis figyelmen kívül hagyta, hogy a fuvaroztató nincs ráhatással arra, hogy a fuvarozó gépkocsija a valóságban mekkora össztömeget nyom.
Általában arra sincs ráhatással, hogy milyen egyéb szállítmányt rakodik még fel a fuvarozó (hacsak nem állapodtak meg “komplett” fuvarban), így nem tudhatja azok súlyát sem. Ez a gyűjtőfuvarozás.

A kollektív vétkesség elve alapján azonban a túlsúlyból eredő, kötelezettségszegés büntetést egyetemlegesen minden fuvaroztatóra kiróják.

A rakodóhelyek többségén nincs mérleg, így a fuvarozónak vélelmeznie kell, hogy a megadott (súly)adatok valósak. Így ha gyűjtőfuvarozás során, például három helyen, három feladótól, egy-egy raklap árut rakodik fel a furgonos fuvaros, és a kapott adatok alapján súlyhatáron belül van, bejelentés nélkül, nyugodtan útra kelhet. Ám ha csak az egyik küldemény nehezebb a megadottól és emiatt egy közúti ellenőrzés során túlsúlyosnak mérik az autót, akkor mind a három feladót megbüntetik.

“Rendezzétek le egymás közt” sugallja a hatalom, mérlegelés során majd kiderül, hogy ki is a hunyó.
(A súlytöbblet egyébként nem ritka a szállítmányozásban, többségében az áru jellege, csomagolása, kiegészítő alkatrészei stb az, amitől néha nehezebb az áru, és a feladók többségének sincs ipari mérlege.)

Példánknál maradva, ez a gyakorlat két vétlen feladót büntet, egy vétkes miatt.
Hogy ki, hogyan, miképpen rendezi majd a kárát, az a cinikus hatalmat nem igazán érdekli, erre jelenleg EKÁER útmutatók nem állnak rendelkezésre. Vélhető, hogy a károsultak megpróbálják majd egymástól valamiképp behajtani kárigényüket, esetleg az agyonterhelt, csigalassúsággal dolgozó bíróságra viszik ügyüket, amely a hazai gyakorlatot ismerve, nem biztos hogy szerencsés lépés. Az ügymenet évekig tarthat, sokba kerül és akár váratlan, “agyament” döntéssel is járhat. Magyarországon élünk….

Ha a kollektív felelősséget, mint jogintézményt elviekben elítéljük (noha az a nagypolitkában ettől függetlenül gyakorlat), akkor a kollektív felelősség intézményét is el kell vetni.

.
Nem büntethető valaki azért, amire nincs ráhatással!
Ahogy például a népes államigazgatásban, törvényalkotásban, minisztériumokban, közszférákban sem vehetne fel senki busás fizetést, mesés prémiumot a rosszul, vagy el nem végzett munkáért!