Erdély útjain

Az észak-erdélyi autópálya két Maros megyei szakaszára, a marosvásárhelyi bekötőre és a Marosugráig tartó részre írtak ki versenytárgyalást – írja a szekelyhon.ro. Az Országos Útügyi Vállalat a Brassótól Nagyváradig tartó észak-erdélyi autópálya két újabb szakaszára írt ki versenytárgyalást, több mint 180 millió euró értékben. A licit első részében a Marosvásárhely és Nyárádtő közötti 5 kilométeres sztráda-szakaszra, valamint a 4,7 kilométeres bekötőútra (a Marosvásárhelytől az autópályáig tartó szakasz) várnak ajánlatokat, a második rész pedig Nyárádtőtől Marosugráig tart, valamivel több mint 10 kilométeren. A közbeszerzéseket koordináló portálon (www.licitatiapublica.ro) közzétett adatok értelmében a beruházást a szerződés aláírásától számított 60 hónapon, vagyis 5 éven belül kell befejezni.

Szállítmányozás Erdély útjain: Mint ismeretes, a 415 kilométer hosszúra tervezett, Bors és Brassó közötti nyomvonalon haladó, Észak-Erdélyt átszelő autópályát 2012-ig kellett volna megépíteni, de a román állam 2003-ban előnytelen szerződést kötött az amerikai Bechtel vállalattal, amely csak az Aranyosgyéres és Gyalu közötti 52 kilométeres szakaszt építette meg, illetve Bors és Berettyószéplak közötti másik szakasz mintegy felét. A román kormány felbontotta a szerződést az amerikaiakkal, ezért új közbeszerzési eljárásokat kellett kihirdetnie. A Ponta-kabinet egyelőre Bors és Marosvásárhely között akarja megépíteni az autópályát (kb 280km-es szakasz), a Marosvásárhely és Brassó közötti szakasz kivitelezése bizonytalanná vált, mert uniós pénzekből nem finanszírozható, és a bukaresti kormány szerint a román állami költségvetési pénz nem elegendő erre.

2014 augusztusában autóztunk Erdélyben, íme néhány személyes tapasztalat:

Jó hír, hogy jövőre már Marosvásárhelytől Gyaluig tudunk közlekedni az A3-as autópályán, lerövidítve a Székelyföldre tartó utazást idejét. Akik régen is autóztak a csonka országból Erdélybe, tudják, hogy a székely végek meglátogatása eleddig kisebb expedícióval ért fel. Az út régente 8-12 órán át tartott, lovasszekerekkel, traktorokkal, ócska teherautókkal tarkított rettenetes utakon, faluról-falura. A kanyargós utat tengelytörő akna tölcsérek tarkázták, kóborló állatok, szeméthalmok szegélyezték. Lassan lehetett haladni és előzni, ennek dacára sűrűn mérték a sebességet az elfogulatlannak aligha nevezhető rendőrök. Történelmi tájaink szépsége nem feledtette az utazás keserveit, ahogy az akadozó áruszállítás, vagy nemzetközi fuvarozás nehézségeit sem.

Gyaluról Marosvásárhely irányába tartva, Kolozsvárt és Tordát kikerülő autópályán a napokban utaztunk, amelyet örömautózásként éltünk meg. A nevezetes Tordai Hasadék lenyűgöző látképét nyújtó autópálya kiváló minőségű (igaz, wc egyelőre nincs), ritka forgalmú, és még sebességméréstől sem kellett tartanunk. Ezelőtt a forgalmas Kolozsváron és Tordán kellett tötymörögve átevickélnünk, ennek kikerültével most legalább egy órát nyertünk. Autópálya díjat külön nem kell fizetni, az úthasználat árát a Borson forintért megváltott, 12 napos ún. rovinieta árában már leróttuk.

Visszafelé Gyergyószentmiklósról Szeged felé vettük az irányt. Azelőtt Nagyenyed és Gyulafehérvár környékén csak vánszorogni lehetett a kritikán aluli útviszonyok és az általános román posztkommunista közállapotok miatt. Most örömmel fedeztük fel az A1-es, Dél-erdélyi autópálya 2013 májusában átadott Szászváros és Déva közötti 33 km-es szakaszát. Az autópálya Bukarestet Szegeddel fogja összekötni a jövőben, hatalmas távlatokat nyitva ezzel Erdély és Magyarország, távolabbról Közép-Európa és a Balkán, illetve Törökország gazdasági és kulturális kapcsolataiban. Ismét hasítottunk, ezúttal magos Déva várának lélekemelő látképével kísérve. Ismét nyertünk közel egy órát, amelyet a varázslatos Maros völgyben fekvő, mára elrománosodott marosillyei, Bethlen Gábor fejedelmünk szülőházának felkeresésére fordítottunk.
A Veres-bástyának is nevezett, pusztuló magyar reneszánsz emlékünket Csaba Atya hozatta rendbe….

Az erdélyi főutak nyugat-európai színvonalúak, minőségük kiváló, a kitáblázottság elsőrangú, a magyar útállapotokat messze meghaladják. Ez vonatkozik a gyalogosvédelemre is, amellyel nálunk a forgalmas, hírhedett gyermekgázolásokat is megélt, kiemelt üdülőövezetek is híján vannak. Az útjelzések, köztük a gyalogátkelők festése már messziről szembe tűnik, sárgán villogó lámpák, útbordázottság, járdaszigetek szolgálják a biztonságot. Szemmel látható a felgyorsult gazdasági fejlődés, a szolgáltatások színvonala nagyot nőtt. Sűrű a benzinkút hálózat, MOL állomással is gyakran találkozni. Magyarországon még nem terjedt el a kisebb, személyzet nélküli, automata benzinkút, amelyet Erdélyben apró falvakban is találtunk! Használni azonban nem tanácsos ezeket, mert a helyiek szerint gyakran elnyeli a pénzt, de naftát nem ad.Az üzemanyag drágább mint Magyarországon. A Székelyföldön augusztus végén 6.25-6.67 lej közötti áron tankolhattunk, amely átlag 70 ft/lej kurzuson számolva 451 ft-os átlag árat jelent. Dél-Erdélyben és Arad környékén alacsonyabb benzin/gázolaj árakat tapasztaltunk. Kötözködő, bújkálva trafipaxozó rendőrökbe nem botlottunk. Szolgálati Daciákból mérnek, messziről láthatóan, az út széléről. Az autósok mindig jeleznek egymásnak, aki ezek után mégis beléjük szalad, az megérdemli!
A közlekedők morálja már sok kritikát kiválthat. Ugyan nincsenek totojázó szerencsétlenkedők, akik annyit keserítik a magyarországi autósok életét (pl kanyarodni nem tudó, folyton belső sávon vánszorgó, öntudatos kisautós idősek), de jellemzőek a “nyomulások”, a durva előzések.
A kamionosok gyakorta agresszívek, még terheket vagy veszélyes árut szállítva is gyorsan hajtanak. Előfordul a lassan haladók “büntetése”, a fenyegetően szoros követés, de higgadtságunkat ekkor se veszítsük el! Azonban nem jellemző az ökölrázás, anyázás és ha mi hibáznánk, azt is toleránsabban kezelik, “megszokták” már…

Összességében a román gazdaság nagyot fejlődött, jelenleg regionálisan le is hagyta a magyart. Az útfejlesztés évtizedes elmaradásait gyorsan próbálják pótolni, a nemzetközi forgalom is felgyorsulóban van. A Balkán és Törökország felé megnyíló növekvő forgalom európai jelentőségű, reméljük ebből a magyar gazdaság és a magyar fuvarozók is jelentős részesedést nyernek!

Leányfalu, 2014.